Blogok

 Újratöltötték a Virtuális Falu Programot. A vidéki fiatalokhoz előzetes felvételi alapján hét új csapattag csatlakozhatott. Első képzési alkalmuknak 2013. november 22-24. a szlovákiai Hotel Pokol adott otthont, ami nem csak a véletlen műve. 

Újabb VFP programon vehettünk részt a hétvégén, ahol az Európai Unió megalakulásán keresztül a társadalmi problémákon át dzsungelharcokról is hallgathattunk előadásokat.

„A sikeresség legegyszerűbb receptje, ha azt az energiát, amellyel a kudarcaidat magyaráznád, a megoldás keresésére fordítod. Örülj, hogy egy olyan országban nőhettél fel, amely rákényszerített a találékonyságra, mert így a világon bárhol könnyen feltalálhatod magad.” (Máté Bence)

Ismét elindult a Virtuális Falu Program (VFP). Már kíváncsian vártuk a folytatást, hiszen az előző évben is sok érdekes és hasznos élménnyel gazdagodtunk. Többek között bepillantást nyerhettünk a civilszervezetek életébe, megtapasztalhattuk az önkormányzatiság lényegét és megismerhettük a természeti erőforrásaink hasznosításának különböző módjait is. A képzések során pedig igazi csapattá kovácsolódtunk össze, ezt igazán jól tükrözi, hogy többen a VFP programokon kívül is tartjuk egymással a kapcsolatot.

Virtuális Falu Program – Újratöltve
Révkomárom

2012 őszén falusi fiatalok számára indult a Virtuális Falu Program. Az eredményes egy év után 2013-ban folytatódott „Újratöltve” ez a demokrácia fejlesztési program.

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) útjának indította az elmúlt évben nagysikerű Virtuális Falu Program folytatását, a Virtuális Falu Újratöltve Programot. Az első esemény november 20-22-én került megrendezésre Révkomáromban, ahová a program szempontjából új résztvevők is érkeztek.

Vasárnap délután volt. Robogtam haza a vonattal Budapestről. Már sötétedet és hideg volt a kabinban. Könyv feküdt az ölemben, de egy sort se olvastam belőle csak az ablakon néztem ki és elmélázva gondoltam vissza az elmúlt három nap eseményeire, a Virtuális Falu Programra.

Virtuális Falu? Újratöltjük!

„Általános iskolás éveimet és gyerekkoromat Petneházán, egy LHH-s (leghátrányosabb helyzetű) kistérségben töltöttem. Itt nem hagytak nyugodni ezek a kérdések: Miért ilyen az élet itt? Miért nincs több munkahely? Miért ilyen sok a szegény ember?