Vasárnap délután volt. Robogtam haza a vonattal Budapestről. Már sötétedet és hideg volt a kabinban. Könyv feküdt az ölemben, de egy sort se olvastam belőle csak az ablakon néztem ki és elmélázva gondoltam vissza az elmúlt három nap eseményeire, a Virtuális Falu Programra.
Mostanáig nem is tudtam, hogy létezik, hogy mit is jelent és miért hozták létre. Amikor jelentkeztem a programra igyekeztem utánanézni, hogy mit is jelent ez a pár szó egymás után. Vegyes izgalmakkal indultam neki az útnak falumból, Kétsopronyból november 22.-én reggel. Hajtott a kíváncsiság az új emberekkel történő megismerkedés, az, hogy új tapasztalatokat szerezve még színvonalasabb kulturális programokat szervezhetek községemben.
A Virtuális Falu Program első képzése (számomra) Komáromban volt, amelynek egy színvonalas szálloda adott otthont. Az első nap délelőttje utazással történt és izgalommal, hogy rendben odataláljak a megadott helyre időben. Kalandos volt az odautazásom, de sikeresen megérkeztem az indulásunk helyszínére. Először csak ketten várakoztunk, majd egyre többen lettünk és fokozatosan döbbentem rá, hogy biz itt többen vannak azok, akik ismerik egymást, mint akik nem.
A megérkezés után mindenki elfoglalta a szobáját, majd a közös ebéd után kezdetét vette a csapatépítő tréning. A kezdeti feszengést könnyen áthidaltuk a játékos feladatokkal, amelyek mind azt a célt szolgálták, hogy megismerjük egymást és növeljük a csoport kohézióját. Rengeteget nevettünk együtt, egymáson és magunkon így gyorsan eltelt az idő és már a vacsorához készülődtünk. Az est további részében páran felfedeztük Komárom várost és sétáltunk egyet, majd folytatva az ismerkedést szoba-bulit csaptunk, amely még jobban összekovácsolta a csapatot.
A második nap egésze szakmai előadásokkal volt tarkítva. Három panelba tömörültek az érdekesebbnél, érdekesebb témák, amelyeket meghívott előadók tartottak. Lehetett kérdezni, hozzászólni, tanulni mindből. A nap végére kicsit fáradtan, de jó hangulatban indult neki a csapat a szálloda wellness részlegébe kipihenni a nap fáradalmait. Az est ismét szoba-bulival zárult és a vállalkozó szelleműek elsétáltak a város belvárosába is egy vendéglátó egységben ahol folytatódott tovább az est.
A harmadik napon pedig ismét kommunikációs feladatokat oldottunk meg. Az egyik feladat különösen tetszett: két csoportot alkottunk és vitáznunk kellett egy megadott téma ellen és mellett. Érdekek és ellenérdekek ütköztek. Érveltünk. Megpróbáltuk meggyőzni a másik csoportot. Nagyon érzelemdús volt ez a feladat, mert mindenki magáénak érezte problémát. A tréning alatt az utolsó közös ebéd után egy gyors csoportkép készült még és elbúcsúztunk egymástól. A visszaúton volt, aki aludt, volt aki beszélgetett nevetgélt.
Összességében nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy jelentkeztem. A vonaton elmerengve a tájban az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan program részévé váltam, amely tenni szeretne. Tenni egy közös célért. Úgy érzem mindenki magáénak érezte ebben a csapatban ezt a közös célt és, mint ahogy tudjuk: együtt minden könnyebb.
Petrovszki Anett Ágnes
