Újratöltötték a Virtuális Falu Programot. A vidéki fiatalokhoz előzetes felvételi alapján hét új csapattag csatlakozhatott. Első képzési alkalmuknak 2013. november 22-24. a szlovákiai Hotel Pokol adott otthont, ami nem csak a véletlen műve.
Egyszer volt, hol nem volt, élt harminc fiatal elszórtan szerte Magyarországon. Élték a saját életüket, különböző szakmákban, különféle érdeklődési körökkel, de valami mégis mindannyijukban közös volt: a közösségéért, a jövőért való tenni akarás, motiváltság és elszántság, hogy egyről ne csak kettőre jussanak, miközben képességeiket és tudásukat saját szülőfalujukban kamatoztatják.
Meseszerűen hangzik? Talán igen, de a valóságban ennek mégis lehet egy útja: ha megértik a körülöttük lévő világot és szivacsként magukba szívnak mindent, amit a tőlük tapasztaltabbaktól lehet, miközben teret kapnak saját észrevételeik, javaslataik megosztására is. Hiszen fiatalok ugyan, de a jövő, mindenféle túlzás nélkül, az ő kezükben van.
Segítséget ehhez sok esetben mégsem kapnak, de mint minden történetben, nekik is jutott egy „tündér keresztanya”, aki támogatja, egyengeti útjukat. Az AGRYA kézbe vette az ifjúság ügyét, és többek közt, másodszor indította útjára a Virtuális Falu Programot - most már - Újratöltve.
A fiatalok az első képzési alkalmon olyan elismert szakemberekkel találkozhattak, akikkel hétköznapokon csak ritkán, vagy egyáltalán nem adódna lehetőségük. Betekintést nyertek a bürokrácia dzsungelébe, közelebbről ismerkedhettek meg az európai állampolgárság, a nemzeti intézményrendszerek és makrogazdasági mechanizmusok kérdéseivel. Az előadók társadalmi kihívásokra, az ifjúság legégetőbb problémáira, vagyis olyan tabutémákra világítottak rá, amik mindenki számára nyilvánvalóak, mégsem tudatosak. A demográfiai mutatók, az identitás vesztés növekedése, a népességszám csökkenése, az elszegényedés és munkanélküliség egyszerű, lecsupaszított számai rémisztően és elgondolkodtatóan hatottak, és ezzel együtt megerősítettek mindenkit a program létjogosultságában. De a felhők fölött mindig kék az ég, így határokon átívelő tanulságos és követendő példát is láthattak arra, hogy milyen eredményekkel járhat a szomszédos országok közötti együttműködés, ha ahhoz mindkét fél azonos erőbedobással járul hozzá.
Műhelymunkájuk során tapasztalt trénerektől valami egészen hétköznapi, ám annál fontosabb dolgot is tanultak: kommunikálni, mert ezt mára, ahogyan a közösségeinket is, háttérbe helyeztük. Elfelejtettük kifejezni a gondolatainkat, érzéseinket, megértetni a szándékainkat, érvelni a saját álláspontunk mellett, együtt keresni a megoldást és a közös nevezőt.
Munkájukat 2014-ben tovább folytatják, hogy a Pokol kapuja helyett a történet vége inkább a happyendhez közelítsen.
Bíró Gabriella
