"Közös létünk" - részletek a hódmezővásárhelyi SP- ről

László Anita
Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek

Kerekasztal beszélgetés a helyi fiatalok helyzetéről, három témában címmel került megrendezésre 2015. november 16.-án Hódmezővásárhelyen a Virtuális Falu Program keretében, a Városi Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat (VGYIÖ) programja. A szervezet 1996 óta működik városunkban, a testület 15 fős képviselőtestületének jelentős többsége már közel két éve, jól összeszokott „csapatként” tevékenykedik a város fiataljainak érdekképviseletében. A 23 fő részvevő között voltak helyi fiatalok, civil szervezeti képviselők, valamint vállalkozók és döntéshozók is. A személyes találkozás során, az egymásnak feltett és megválaszolt kérdések közelebb hozta egymáshoz a döntéshozókat a korosztályhoz, így járulva hozzá, hogy újabb együttműködések alakuljanak ki. A rendezvény során a World Café módszert használva a helyi fiatalokat érintő témákról lehetett beszélgetni, együtt gondolkodni, megosztani egymással véleményünket és ötleteinket a jelenlévőknek.
A program legfontosabb célja az volt, hogy egy kommunikáció induljon meg és fiatalok és a felnőttek között. Lehetőséget teremteni, hogy megismerjék egymás álláspontját és véleményét. Az újonnan kialakuló kapcsolatok nem csak helyi fiataloknak lehet gyümölcsöző, hanem a településen élő összes lakosnak, ha egy erős civil összefogás alakul ki, és így egy igazi helyi közösség építési folyamat indul el.
Hódmezővásárhelyre jellemző a nagy kulturális pezsgés, több kisebb nagyobb civil szerveződések vannak a településen, így építgetve a helyi közösséget. Nagyon sokan próbálnak tenni a helyi közösség összefogása, motiválása érdekében, sok a lehetőség adott, de nem élnek vele az itt lakók, mert nehéz őket bevonni. Emellett a szervezetek közötti minimális kommunikáció miatt nem tudnak igazán nagy eredményeket elérni. Mint minden településen, itt is megjelenik a generációs különbségek, és az elhidegülés. A generációs különbségeket csak is közös összefogással lehet megoldani, ehhez pedig a helyi civilek nagyobb együttműködésére van szükség, ehhez elsőként a közösséghez való tartozás igényét kell kialakítani, az első lépéseket pedig a szülőknek, tanároknak kell megtenniük. Fontos, hogy minél több olyan program, rendezvényt valósítsanak meg, ahol a több generációt bevonnak és törekednek egymás igényeinek megismerésére.
„Generációs különbség nem szül ellentéteket, a konfliktusokat a világnézeti különbségek okozzák.”
A külterületi lehetőségekkel kapcsolatban megosztottak voltak a résztvevők véleményei. A településen a kirekesztés nem okoz komoly problémát, a lakosság igen nyitottnak és befogadónak mondható, de persze mivel magasabb lélekszámú városról van szó, így az elhidegülés és távolságtarás megjelenik, ami alapja lehet a diszkriminatív hozzáállás kialakulásához. A város peremterületén élő fiatalnak szembe kell nézni-e azzal, hogy nem ugyanolyan lehetőségeik, de elérhet mindet, amit akar, csak nyitottnak kell lennie.
Miközben egyes szakmák kerültek a kihalás szélére, mert egyszerűen nincs utánpótlás, más szakmákból pedig évről évre egyre nagyobb a túltelítettség. Ezért törekedne kell minden fiatalnak, hogy fejlesszék önmagukat. A szakképzés hosszú távon szorosabban kell, hogy kapcsolódjon a változó munkaerő-piachoz, ebben lehetne segítség, ha például lehetőség lenne az adott szakmák, munkakörök kipróbálása akár cégeken belül, vagy éppen külöböző mentorprogramokkal.

 

 A műhelytalálkozót szervezte és az összefoglalót készítette: Napkor Mónika

Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek