Kutatási tevékenységem részeként próbáltam a közösségi- és a vállalkozói szféra szemléletéből vizsgálni a fiatal generáció helyzetét és lehetőségeit.
Első interjúalanyom a csákvári református lelkész, (aki egyben a református bölcsőde- és óvoda vezetője, az idősek otthona igazgatója, számos határon túli szervezet kapcsolattartója), aki a nap mint nap ifjúságpolitikával foglalkozik.
Ő egy kicsit hiányolja a mai ifjúságból azt a fajta tenni akarást, amit nem lehet pénzért megvenni. Egyre többen gondolkoznak egyén szintjén, nem veszik észre az emberi értékeket. Egyre kevesebb a hívő ember, pedig ha valaki már a lelkiismeretével el tud számolni, akkor már segítője lehet egy közösségnek is.
A következő két megkérdezettem, két vállakozó volt, akik egyértelműen fiatalok és részben csákvári érdekeltségeik is vannak.
Az ő nézőpontjuk szerinta fiatalok egy jó része nem céltudatos, ami alapvetően neveltetési és belső ösztönzési hiba. Sokan olyan korlátok közt élnek ami szemléletváltással kiküszöbölhető lenne (tudás iránti vágy, fogékonyság, innováció..).
Mindeezek mellett azt is kiemelik hogy nem egyszerű pályakezdőnek lenni, mivel több energiabefektetéssel kell helyt állniuk a munkahelyükön.
A megkérdezettek támagatnák a még tanuló diákok fokozott gyakorlatszerzését a szüneti időszakokban. Érdekeltté kéne tenni a vállalkozókat döntéshozói-önkormányzati szintről, hogy színvonalas tudást kapjanak a szünidejükben dolgozni-tanulni vágyó fiatalok.
Összegezve a hallottakat, már családi szinten el kell kezdeni a gyerekek szemléletét rávezetni a nyitottságra és közösségben gondolkodásra legyen az zenetábor, sport-csapat vagy kézműves szakkör. Olyan értékeket és többletet kapnak így a hétköznapokban a gyerekek, amit az életük hátralevő részében is segítheti őket.
