A cím első olvasásra nem túl egyértelmű, sokszor a tág témákról lehet nehezebben összeszedni a gondolatokat. Nem tudom, hogy az én korosztályom mennyire számít „öregnek”, mindenesetre a nálam fiatalabb generációkról nem tudok olyan sokat írni, csak amit naponta tapasztalok.
Mivel is kezdhetném?
A településen ahol lakom, rajtam kívül 5220 regisztrált lakó van a 2011-es adatok alapján. Jogállását tekintve jelenleg nagyközség, igaz már több éve próbálja elnyerni az Önkormányzat városi rangot. Három óvoda, egy általános iskola és egy esti tagozatos gimnázium működik a településen. Nincsen ifjúsági Önkormányzat, se ifjúsági Klub, gondolom mert még nem tette senki le az alapjait, vagy mert a fiatalok amúgy is el vannak látva programmal. Viszont jó látni, hogy vannak közösségek amelyek aktív részesei rendezvényeknek, összejöveteleknek. Én leginkább a sportéletbe látok bele, hiszen már majdnem a sportközpontban élek. Így látom mekkora közösségépítő ereje lehet a különböző sportágaknak meglehetősen alacsony anyagi áldozatokkal.
Jó látni, hogy a különböző utánpótlás csapatok fiataljai rendszerséggel látogatják az edzéseket és élvezik a mozgást. Hozzáteszem, szerencsés helyzetben vagyunk sportügyileg a községben, hiszen számos háttér adott, így a gyerekeknek is könnyebb helyzetük van.
Nem tudom a többiek, hogy vannak vele a saját falujukban, de Csákváron aránylag aktív a vallási élet is. Három felekezet is aktívan működik a községben, amiből kettőt aktívan látogatok és örömmel tapasztalom, hogy van utánpótlás. Bár manapság egyre jobban terjed a „nem hithű” életmód, a falumban az utóbbi időben egyre több iskolás korút látok miséken, Istentiszteleten, ami a felekezetek aktív és áldozatos politikájának köszönhető.
Programok és szabadidő eltöltés terén az általános iskolások jól el vannak látva, (zenélhetnek, táncra járhatnak, művészetet tanulhatnak, sportolhatnak, szakkörökön vehetnek részt, táborozhatnak…), Viszont a középiskolásokkal más a helyzet, egyrészt a nehéz versenyezni a városokkal programkínálat terén, így érthető, hogy a középiskolások szabadidejük jó részét ott töltik, ahol tanulnak. Másrészt a változó habitusuk következtében unalmasnak találják a szülőfalujukat és sokan a felnőtt kor betöltése után szabadulni akarnak ebből a közegből. Akik tanulmányaik- vagy anyagi helyzetük miatt egyetemen tanulhatnak tovább, azok nagy része csak ritkábban járnak haza és élvezi új környezetét ahova csöppent. Sokan tanulmányaik elvégzése után ott telepednek le ahol munkát kapnak vagy a párkapcsolataik miatt nem térnek már vissza. Sőt mostanság egyre több huszonéves választja a külföldi munka vállalását, nekem is rengeteg ismerősöm dolgozik jelenleg az országhatáron kívül és egy jó ideig esze ágában sincs visszaköltözni a községbe.
Én megértem, hogy nehéz egy olyan nagyközségben lakni, ahol nincs semmilyen kialakult ipar, gyár vagy üzem sem. így sokan a napi ingázásnak vannak kitéve ami nagyon megerőltető lehet. Sajnos ki van téve a falu annak a veszélynek, hogy azok úgynevezett lapok le vannak osztva. A földterületek nagy része egy maroknyi gazda kezében összpontosul és nehéz földhöz jutni egy fiatalnak. Ráadásul egy gyár sem tud megtelepedni, mivel Csákvárt körbeveszi a Vértesi Tájvédelmi Körzet így a természetvédők lobbija könnyebben érvényesül, ehhez párosulva az Önkormányzat tulajdonában lévő ipari területet kijátszották spekulánsnak.
Pedig élhetőbb jövő állna egy olyan község számára a fiataloknak, amely 12 000, hektár közigazgatási területtel rendelkezik, és a Székesfehérvár – Tatabánya - Budapest háromszögben helyezkedik. Ennek ellenére nem vagyok annyira borúlátó, sok fiatal örül, hogy ebben a községben élhet és ha lehetőség lesz rá, megpróbál ezen a helyen érvényesülni, ahogy én is.
Néhány kép formájában illusztrálom a mondanivalómat:
