Nem könnyű manapság fiatalnak lenni. Ezt, azt hiszem, a világ bármely táján elmondhatják. A gazdasági válság közepén sok probléma merül fel, ami az ifjakra a jövő nemzedékére vetül ki. Nem a világ, hanem szülőfalum problémáiról illetve az itt élő maroknyi fiatal problémájáról kívánok szólni. A Fülöpi Fiatalok problémáiról.
Az említett gazdasági nehézségek ellenére úgy gondolom, hiszem, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat számos szempontból. Mindenekelőtt onnan, hogy elmondhatjuk magunkról, hogy a közel 1800 lelkes településünkön nagyjából 200 fiatal lakik, akik 0-20 éves korosztályba sorolhatóak. Természetesen a fiatal kategóriába kell vennünk az a kb. 80 embert, akik a 20-30 közötti éveiket tapossák. Én az utóbbi korosztályba tartozom. A mi helyzetünket, problémáinkat, kérdéseinket, örömeinket, bánatunkat tudom leginkább ecsetelni.
Nyilvánvalóan, a legmeghatározóbb abban, hogy az ember hogyan szocializálódik, hogyan él a család. Azonban vannak olyan tényezők, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A legfontosabb munkalehetőség, ami nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy itt maradunk e? Azért ezt ragadtam ki a sok közül, mert véleményem szerint a mai világban, a mostani fiataloknak az a célja, hogy megfelelő egzisztenciával rendelkezzenek, jó fizetéssel, otthonnal… sorolhatnánk. Aztán jöhet a család, a „saját” család.
Manapság globálisan megfigyelhető tendencia, hogy a jó munkahelyekért, megfelelő fizetésért elvándorolnak a kis településekről a fiataljaink és azt hiszem ezt számos más települést érintő probléma. Nehéz ügy ez, mert az ember jó esetben erősen kötődik az otthonához, szülőhelyéhez. Valószínűleg egyikünk fejében sem fordulna meg, hogy külföldre menjen, a semmiből próbálja meg felépíteni az életét, ha itthon megfelelő, minden körülmény a boldog élet reményéhez. Ki nem hallotta már ismerősöktől, hogy külföldön könnyebb, jobbak a fizetések stb. Nagy a csábítás… szerencsére viszont vannak, akik nem akarnak elmenni innen, akik itt képzelik, el az életüket itt szeretnék nevelni a születendő gyermekeiket. A külföld csábítása viszont csak egy tényező és bármennyire beszélünk a magyarság tudatról sajnos nem elhanyagolható tényező.
Amennyiben a gazdasági központokat vizsgáljuk, megfigyelhető a legtöbb vállalkozás a megye székhelyére koncentrálódik. Talán ennek tudható, hogy vidéki fiatalok, elhagyva településüket beköltöznek a városokba. Diákként a gimnázium, az egyetem, ami még inkább a városokhoz köti a fiatalokat, de számtalan okot sorolhatnánk fel, ami a falu ellen a kis és nagyvárosok felé billentik a mérleg nyelvét.
Vannak emberek, akik mindenek ellenére megpróbálkoznak otthon a mezőgazdasággal. Nem könnyű a feladat, de meg lehet oldani. Láttunk már rá példát, sajnos arra is, ha beletört a bicska. Nem könnyű a mai gazdasági helyzetben-életben maradni, pláne nem kicsiként, kezdőként, az önerőről meg már nem is beszélek. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy államunk is érzi ezt a nehéz helyzetet és próbálja itt-ott segíteni őket, de emellett is akadnak problémák.
Hosszasan lehetne még taglalni a témát, számos oka lehet annak, ha egy mai fiatal nem a szülőfalujában képzeli el az életét. De ebbe a bogbejegyzésembe most ennyi fért bele.
Akácszezon van, vár a munka meg a méhek, én és a családom látunk ebe némi lehetőséget, és minden energiánkat jelenleg ennek szenteljük. Én így „csinálgatom” a mezőgazdaságot.
