„A Virtuális Falu Programhoz kapcsolódó, annak szerves részét képező kutatás közben érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem. Számomra nem meglepő, de mindenképpen az újdonság erejével hatott, hogy a falumban az általam elképzeltnél és ismertnél jóval élénkebb és színesebb a civil élet. Tisztában voltam vele eddig is, hogy sok szerveződés, társaság jár össze időnként, hogy közös érdeklődésüknek, hobbijuknak szenteljék idejüket, de ennek mértékét eléggé alábecsültem. Hozzáteszem ezt örömmel konstatáltam.
Másik érdekes, és szintén nem meglepő tapasztalásom, hogy az aktív civilek között sajnos eléggé kevés a fiatal. Több interjúalany is kifejtette, hogy míg a középkorú emberek, és főleg a hölgyek körében magas a száma a tényleg tevékeny tagoknak, addig a fiatalok közül csak néhány kiemelkedő, már az általános iskolától kezdve „dolgozó” ember van, akik a civil életbe bekapcsolódva próbálnak szépíteni, színesíteni a civil szervezeteken keresztül a falu kulturális életén.
A legfontosabb levonható tanulságnak mindenképpen azt tartom, hogy óriási az igény és az érdeklődés a szervezetek részéről, és ez megfigyelhető a különböző intézmények dolgozóinak, vezetőinek körében is, hogy az állami és EU-s forrásokról több információt kapjanak. Szeretnék ugyan megfogni és használni ezeket a lehetőségeket, de sem a kapacitásuk, sem a képességeik nem mindig elegek arra, hogy ezt megtehessék. Szinte kivétel nélkül minden interjúalany elmondta, hogy szükség lenne egy ernyőszervezetre, aki az államapparátus és a legkisebb civil szervezetek szintje között tátongó hatalmas szakadékot áthidalná, és segítene nemcsak a pályázati lehetőségek megtalálásában és kihasználásában, de egyúttal az igények közlésében felfelé is.” Bába Miklós, Szegvár
